Elárulom neked, hogy soha nem akartam fotós lenni. Nem volt álmom a fotózás, nem volt gyerekkori vágyam ebben a szakmában elhelyezkedni. Ez csak véletlen. Feltaláló akartam lenni, fizikus, kíváncsi voltam arra, hogy működik a világ, érdekeltek az emberek, a pszichológia, aztán elmentem egy informatikai suliba. Itt kérnék egy tapsot. Köszönöm. Közben zenéltem és a versek is érdekeltek. Konkrétan mindent is csináltam. Biztos volt a te osztályodban is egy olyan gyerek, aki kb. minden órán a padon aludt és mikor felelnie kellett, akkor valahogy mindig jó jegyet kapott. Hát ez voltam én. Valahogy sokkal hamarabb sikerült mindent megtanulnom, mint a többiek és 20 százalék energia befektessél tudtam úgy teljesíteni, hogy bármire elég volt. Aztán véletlenül egy művészeti képzésen találtam magam.
Milyen oldalon vagyok? Mivel foglalkozik ez az ember? Vagy már egy másik oldalon vagy és kínai kaja recepteket nézel, vagy a „Top 10 legjobb marketingduma fotósoknak” c. oldalban vesztél elfelé.
Nem szeretem a klisés önmarketinget, mikor valaki azt írja, hogy EXKLUZÍV, EGYEDI, FORMABONTÓ, KREATÍV fotográfus, akinek a spontán pillanatok megragadása élete legnagyobb szenvedélye. Tényleg? Wow. Nem szeretnék marketingszöveget írni bemutatkozásnak, jól tudom, hogy a saját esélyeimet rontom, viszont hasonló emberekkel szeretnék dolgozni, mint én magam. Őszinte emberekkel, Olyan emberekkel, akik a nagy egész a fontos és azt vizsgálják.
Ahogy elkezdtem művészeti irányú tanulmányaimat rájöttem, hogy még mindig ugyan az a cél. A világ megismerése. Gyerekkoromtól ez vonz, mi a világ, hogyan működik, hogyan tudnék többet megtudni róla. Minden, amit megtanulok egy új aspektusból mutatja be az egészet, bár a nagy egész soha nem ismerhető meg, rengeteg kis szeletet szeretnék magaménak tudni belőle. Az én kis szubjektív szeletembe már 6 éve beletartozik a fotózás és ami igazán megfogott benne, a tudat, hogy pillanatokat lophatok. Valahogy mindig ez járt a fejemben, mások pillanatait lopom el a valóság egy szubjektív szűrőjén keresztül. Ahogy ez megtörténik, már az én pillanatom is. Ezt felfogni és erre rájönni csodás volt. Minden területen más az érdekes. Ha tehetem akkor javarészt dokumentarista módon fotózom, nem megzavarva a történéseket. Reagálok az akcióra, megpróbálom azt a mozzanatát megfogni, ami számomra a legtöbbet mond.
Vannak termék fotóim, ételfotóim és modellfotóim is. Itt számomra az érdekes, hogy a valóságot egy idealizált állapotban mutathatom be. A valóság létező legszebb szeletét tudom létrehozni fény és mindenféle más eszköz segítségével. A karantén alatt 3D tervezést is elkezdtem tanulni és egy újabb részét ismertem meg a világnak.
Hogy miért írtam ezt le? Fontos számomra az őszinteség és nem szeretem a mű dolgokat. Nagyon örülök, ha idáig eljutottál az olvasásban és örülök annak is, hogy érdeklődsz a munkáim iránt. Bármi kérdésed volna a weboldalon lévő információból kiderítheted hol tudsz elérni.
Nyugodtan írj. Beszélgessünk!:)